the silent touch of vivid grace.
íour hand fits mine like a perfect match.
we kids in lust and the night is young
the dance we share will guide the way.
the unforgettable romance.
you whisper “hope” like no one else.
but only for tonight.”
Tegnap találkoztunk. Két joint és néhány milligramm gyógyszer után, délután 3 körül. Ott vártam, ahol legelőször is. Na, nem mintha feltűnt volna neki, túlságosan örült nekem és óvta a bort, amit hozott. Meg is ittuk a parkban… (Gyakorlott alkoholista. Volt nála dugóhúzó.) Meg még egyet. Aztán felmentünk hozzám, de egy kört még azért tettünk még egy üveg borért, aztán vissza hozzám…
Egyetlen egyszer sem beszéltünk ilyen nyíltan és az őszintén. Mármint, mindig úgy beszélünk, csak nem érzésekről. És itt most érzésekről volt szó.
Az őszinteség fontossága.
Bassza meg! Egy hete hazudok. Valamit mondanom kell. Majd elmondom egyszer…. Nem, nem, most. Ha már elkezdted, fejezd is be. Aztán közli, hogy tudja. Nem akarja kimondani, én mondjam, de tudja. És… igen, tényleg tudja. A leges-legelejétől. Az első másodpercben felismerte a hazugságot amit senki más nem ismert volna fel, és csendben várt 10 napig!
Elismerte, hogy jól csináltam. Bárki más beszopta volna. Ő nem. Soha nem fogom megérteni, honnan tud mindent.
Ennyit erről, Veronika. “Tuti nem jött rá!!”. JA. 😀
Na mindegy, most már lehetek prosti, nem kell hajmeresztő hazugságokat kitalálnom a “boltról ahol dolgozom”, versenyt futni az idővel, stb…
Ez már így ahogy van, hajmeresztő és sokkoló, de még ráadásul tőszavakban mondott pár dolgot, amit csinált/csinál… És hát… Oké, teljes sokk. Nem tudom, mennyi idő lehet feldolgozni ennyi információt.
Amúgy is bassza meg! Vasárnap van, nincs egy szál cigim se, kajám se, pénzem se. Valami szararcúnak most már muszáj beesnie, mert kaja nélkül még csak-csak, de ha nem tudok rágyújtani, az katasztrófába torkollhat. És holnap el kell mennem Frontint íratni, ami háziorvosnál nagyon drága…
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: