Az a bökkenő, hogy főleg Frontinnal vagy Xanaxszal módosított tudatállapotban van kedvem blogot írni. Amivel az a probléma, hogy nem valóságos. Ha beszedem, jól érzem magam, aktív vagyok, beszédkényszerem van, mindenfélét csinálok és a világ szép. Kicsit olyan, mint a hipománia, csak ezzel tudok aludni. Nem is aludni, egy idő után szinte kómába esem. (“Meglepő” módon ma is elaludtam; még szerencse, hogy a prostinak nevezett munkakörben nyugodtan késhetek 1-2-3 órát.) Ha már itt tartunk, 2 éve 3 napig feküdtem kómában 80 mg Frontintól. Most lábon kihordok 180-at is, csak nem emlékszem semmire. Creepy.
Szerencsére a gyógyszerhez való hozzájutásom mostanában kevéssé megoldott, most is csak azért van volt, mert az újdonsült baráti körömben valakinek van receptje, és neki nem kell. Kéz alól nagyon drága, a háziorvostól szintén drága és nyilván is tartja, mikor írja fel; a pszichiátert gyakran át tudom verni, de szabi miatt még jó egy hónap, mire megyek hozzá. Pénzem meg nincs, mert forgalom sincs.
One trillion dollars could buy a heart, a soul,
One trillion dollars buying nations all the world,
One trillion dollars could make the fat lady sing,
One trillion dollars, what a bullshit useless thing!
Ennek ellenére igyekszem majd tudatmódosítás nélkül is blogolni, mert ez így ám nem valami hiteles. Főleg, hogy mostanában valami egészen furcsa kevert fázisban vagyok, esetleg valami ultra rapid, vagy inkább ultradián ciklusom van – nem vagyok orvos, tudja a manó.
Szóval bevettem az utolsó 2,5 mg Xanaxomat (halottnak a csók), délután kapok hitelre zöldet*, és este még hoznak Xanaxot, ami elviszi az utolsó pénzemet is, úgyhogy erősen reménykedem, hogy ma lesz forgalom, mert különben nagy trében leszek. Lehet, hogy bent is alszom ma; majd azt mondom, barátnőmnél voltam… Mert holnap találkozom Vele. Olyan jó, hogy a bogyótól ilyen gyorsan telik az idő – az előbb még kedd volt, és azt hittem, sosem lesz már szombat. Remélem, az az idő is ilyen gyorsan fog eltelni, mire otthagyja a barátnőjét.
*Úgy döntöttem, Rómeó inkább szívjon, mint igyon. Túl sokat iszik. Aggaszt… Ez legalább nem bántja a máját és a agysejtjeit.
Szerintem jövök majd egy bejegyzéssel a prostitúció valódi mivoltjáról, esetleg a kurvakarrieremről (a Pécsváradon hallott drogkarrier kifejezés nyomán). Hátha érdekel valakit. 😀
Talán a pszichiátriai karrieremről is írok valamit; avagy, hogyan jutottam el a 12 évesen felállított “F90.0 Az aktivitás és figyelem zavarai” és “F92.2 Nem meghatározott kevert emocionális és magatartászavar” diagnózisoktól 20 éves koromra a “F31.10 – Bipoláris affektív zavar, mániás epizód pszichotikus tünetek nélkül”-ig. (Bár a pszichotikus tünetekkel a közeli barátaim vitatkozni szoktak néha… Például Veronika, mikor random közlöm vele, hogy Szíriába akarok menni a dzsihadistákhoz. [Nyugalom, NBSZ, papíron is elmebeteg vagyok. Tudom, hogy figyeltek, de az ajtót ne törjétek már rám, légyszi!])
Ja, ha valakinek nem tiszta a ….. Bocsi, de annyit bénáztam az előző bekezdéssel, hogy elfelejtettem, mit akartam ide írni.
PS.: Ha valaki olvassa ezt a mocskot, adja jelét kommentben, köszi!
Betűméretet kell növelnem valahogy, mert nem látok.
Kommentek