Vissza az egész, nem Debrecenbe megyek mert Debrecenről kiderült, hogy igazából Győr – oda meg minek mennék.

Viszont elhívtak Angliába egy hónapra. Minden jel szerint megyek.

Már péntek van és lövésem sincs, hova pakolom át holnap a cuccaimat (a bőröndön kívül).

A fazon orvos, remélem felírja nekem a gyógyszereimet. És remélem nem történik semmi baj.

Abban pedig ti reménykedjetek, hogy indiai és nem arab. Bár szerintem az előbbi.

Az van, hogy ötödikéig el kell költöznöm. Úgy volt, hogy a munkahelyemre megyek bentlakósnak, de tegnap a főnökasszony közölte (egyébként nagyon jószívű, de a üzlet az üzlet), hogy ha péntekig nem lesz jobb a forgalom, könnyes búcsút kell vennünk egymástól. Tud egy nagyon jó helyet Debrecenben, és ha ő mondja, akkor tényleg jó hely… Vagy persze kereshetek más helyet Startaprón, de annyi szörnyű helyet láttam már, hogy tartok tőle, na meg ennyire kevés idő alatt HOGY lehet megoldani egy helykeresést költözéssel együtt? Sehogy.

Túl sok minden egyébként nem köt ide, de hogy hagyjam itt Őt?! Igaz, hogy eredendően debreceni, de jó, ha háromhetente lejár… (Istenem, Veronika, 5 éve mit meg nem adtam volna egy ilyen lehetőségért!)

Más. Az történt, hogy hétfőn felírta a házidoki a havi Frontinomat (1 mg 90*), kaptam beutalókat meg minden. Kiváltottam. És elkezdtem enni. Kedden már nem volt. Magára a keddi napra nem nagyon emlékszem ahogy a hétfőire sem, de kedd este 9-kor (miután elfelejtettem egy rettenetesen fontos taggyűlést, szóval baszhatom ezt is) a sürgősségin ültem és receptért könyörögtem. Bent akartak tartani, megtagadtam, csak alá kellett írnom, hogy nem akarom bántani magam (meg senkit). Más egyebeket nem sikerült elérnem, receptet nem kaptam, csak 4 szem Frontint másnapra, amit rögtön a buszmegállóban meg is ettem. Tegnap még a sokk teljes fázisában voltam az előző bekezdés és az aggodalom miatt, aztán vettem füvet. Ma kapok nagyanyámtól pár szem Frontint, aztán asszem abba kell hagynom amíg be nem tudom magam sírni a pszichiáterhez (július 22-re van időpontom), mert már egyszerűen nem tudok hozzájutni.

Nem tudom, mi a szar fog történni. Nagyon szükségem lenne beszélgetni vele, de 2 napja nem online és SMS-re sem reagál.

Félek.

Amúgy a telefonomat (azzal is dolgozom) pár nap, és kikapcsolják a tartozásaim miatt.

A helyzet egyre csak bonyolódik. Unom. És ha úgy döntök, hogy nem döntök? Van 2 recept Tegretolom. Egy fél doboztól is majdnem meghaltam.

Egy biztos: nem vagyok paranoiás, más is jóváhagyta, hogy biztos figyelnek, mert túl sokat beszélek olyan dolgokról, amikről nem kéne.
Két napja nem aludtam otthon.. Nagyon hó vége van, nagyon szar forgalom. Ha péntekig nem lesz jobb, az egyébként nagyon rendes főnök közölte, hogy tud egy lakást DEBRECENBEN… Bitos, hogy tényleg jó, ha mondja, de hogy menjek én Debrecenbe???

Nagyon hosszú bejegyzést írtam fejben, de annyira beszívtam, hogy a nagy részét elfejtettem.

A pasi két napja eltűnt.

Az erkélyen egy nagyon hossú bejegy

Mindjárt beszívok, remélem lesz tőle ihletem blogolni. Rettentő nagy szarban vagyok.

the silent touch of vivid grace.
íour hand fits mine like a perfect match.
we kids in lust and the night is young
the dance we share will guide the way.
the unforgettable romance.
you whisper “hope” like no one else.
but only for tonight.”

Tegnap találkoztunk. Két joint és néhány milligramm gyógyszer után, délután 3 körül. Ott vártam, ahol legelőször is. Na, nem mintha feltűnt volna neki, túlságosan örült nekem és óvta a bort, amit hozott. Meg is ittuk a parkban… (Gyakorlott alkoholista. Volt nála dugóhúzó.) Meg még egyet. Aztán felmentünk hozzám, de egy kört még azért tettünk még egy üveg borért, aztán vissza hozzám…
Egyetlen egyszer sem beszéltünk ilyen nyíltan és az őszintén. Mármint, mindig úgy beszélünk, csak nem érzésekről. És itt most érzésekről volt szó.
Az őszinteség fontossága.
Bassza meg! Egy hete hazudok. Valamit mondanom kell. Majd elmondom egyszer…. Nem, nem, most. Ha már elkezdted, fejezd is be. Aztán közli, hogy tudja. Nem akarja kimondani, én mondjam, de tudja. És… igen, tényleg tudja. A leges-legelejétől. Az első másodpercben felismerte a hazugságot amit senki más nem ismert volna fel, és csendben várt 10 napig!
Elismerte, hogy jól csináltam. Bárki más beszopta volna. Ő nem. Soha nem fogom megérteni, honnan tud mindent.

Ennyit erről, Veronika. “Tuti nem jött rá!!”. JA. 😀

Na mindegy, most már lehetek prosti, nem kell hajmeresztő hazugságokat kitalálnom a “boltról ahol dolgozom”, versenyt futni az idővel, stb…

Ez már így ahogy van, hajmeresztő és sokkoló, de még ráadásul tőszavakban mondott pár dolgot, amit csinált/csinál… És hát… Oké, teljes sokk. Nem tudom, mennyi idő lehet feldolgozni ennyi információt.

Amúgy is bassza meg! Vasárnap van, nincs egy szál cigim se, kajám se, pénzem se. Valami szararcúnak most már muszáj beesnie, mert kaja nélkül még csak-csak, de ha nem tudok rágyújtani, az katasztrófába torkollhat. És holnap el kell mennem Frontint íratni, ami háziorvosnál nagyon drága…

Látom ám a statisztikákon, hogy páran olvasnak. Megkérem ezeket a Drága embereket, hogy kommenteljenek is néha…^^ Merci Beaucoup! 

Ma azt hiszem, bent éjszakázom, mert semmi de semmi forgalom és semmi pénzem. Vagyis Veronikánál, mert ez lesz a kamu. Ugyanis holnap találkozom Vele. Túl korán jönni úgysem fog, mindig késik… Nagyon pengeélen táncolok. Tudja a környéket ahol dolgozom – csakhogy a mese szerint bolti eladó vagyok, a valóságban viszont kurva, és az a bolt nem is létezik. A közelben jár iskolába. 3 hét múlva minden nap lesz iskola. Minden nap nálam akarna lógni, és hát…
Ráadásul albérletem felmondása után hamarosan ide fogok költözni. A “bolt” mellé. Ahova sosem jöhet fel. Hogy magyarázom meg? Utálok hazudni, és neki különösen durván.

Most vettem be két levél Xanaxot, még nem érzem, hogy hat. Ellenben egy kicsit – tényleg kicsit – beszívtam, és várom, hogy jöjjenek a zöldemmel. Az utolsó levél Xanax marad holnapra, meg nyilván némi növény is. Hozzátenném: Vele egyébként is gyönyörű, puha és békés minden és én is… De inkább szívjon, mint igyon.

Veronikával üzletem van, ami jelen pillanatban életmentő lenne.

A dátumról fogalmam sincs, január vége felé. Hónapokig játszották velem, hogy antidepresszánst adtak amitől mániás lettem, aztán nyugtatókat és antipszichotikumokat amitől zombi lettem, majd megint antidepresszánst, amitől mániás, és így tovább… Sok mindenre nem emlékszem a kórházba kerülés körülményeiről. Nem tudom, hogy kerültem oda, de a Dropboxomat megnézve valami ilyesmi előzte meg (erre sem emlékszem):

Azt hiszem, a bölcsességfogamat akartam kiműteni. Egyébként félig sikerült, azóta töretlenül nőnek.

Két napig fekete ragtapasszal a jobb szememen léteztem, mert két szemmel duplán láttam.
Csak annyira voltam mániás, hogy az összes éjszakát kint töltöttem az udvaron – pedig nagyon igyekeztek leszedálni -, majd a kórházi alagsorban szexuális aktust létesítettem egy skizofrén fiúval, aki egyébként egyáltalán nem vonzó – sőt. 
A kórházból kijőve végigloptam egy CBA-t (sosem voltam lopós egyébként), majd elmentem egy “castingra”, ahol 30 ezer forintért lilára vertek meztelenül ostorokkal. Beiratkoztam egy iskolába, szerződést kötöttem 280.000 Ft tandíjról, majd úgy döntöttem, hogy tartalékos honvéd leszek. Többet hirtelen nem tudok felidézni, de a szakrendelőben meglepődött az orvos, hogy kitettek egy hét után. Egyébként a tuja rágása elveszi az alkoholszagot a szájból. 
Ez volt az a kórház, ahol nem hitték el, hogy eltört az ujjam. Összeforrt magától, de görbe és fáj frontok előtt.

Az a bökkenő, hogy főleg Frontinnal vagy Xanaxszal módosított tudatállapotban van kedvem blogot írni. Amivel az a probléma, hogy nem valóságos. Ha beszedem, jól érzem magam, aktív vagyok, beszédkényszerem van, mindenfélét csinálok és a világ szép. Kicsit olyan, mint a hipománia, csak ezzel tudok aludni. Nem is aludni, egy idő után szinte kómába esem. (“Meglepő” módon ma is elaludtam; még szerencse, hogy a prostinak nevezett munkakörben nyugodtan késhetek 1-2-3 órát.) Ha már itt tartunk, 2 éve 3 napig feküdtem kómában 80 mg Frontintól. Most lábon kihordok 180-at is, csak nem emlékszem semmire. Creepy.

Szerencsére a gyógyszerhez való hozzájutásom mostanában kevéssé megoldott, most is csak azért van volt, mert az újdonsült baráti körömben valakinek van receptje, és neki nem kell. Kéz alól nagyon drága, a háziorvostól szintén drága és nyilván is tartja, mikor írja fel; a pszichiátert gyakran át tudom verni, de szabi miatt még jó egy hónap, mire megyek hozzá. Pénzem meg nincs, mert forgalom sincs.

One trillion dollars could buy a heart, a soul,
One trillion dollars buying nations all the world,
One trillion dollars could make the fat lady sing,
One trillion dollars, what a bullshit useless thing!

Ennek ellenére igyekszem majd tudatmódosítás nélkül is blogolni, mert ez így ám nem valami hiteles. Főleg, hogy mostanában valami egészen furcsa kevert fázisban vagyok, esetleg valami ultra rapid, vagy inkább ultradián ciklusom van – nem vagyok orvos, tudja a manó.

Szóval bevettem az utolsó 2,5 mg Xanaxomat (halottnak a csók), délután kapok hitelre zöldet*, és este még hoznak Xanaxot, ami elviszi az utolsó pénzemet is, úgyhogy erősen reménykedem, hogy ma lesz forgalom, mert különben nagy trében leszek. Lehet, hogy bent is alszom ma; majd azt mondom, barátnőmnél voltam… Mert holnap találkozom Vele. Olyan jó, hogy a bogyótól ilyen gyorsan telik az idő – az előbb még kedd volt, és azt hittem, sosem lesz már szombat. Remélem, az az idő is ilyen gyorsan fog eltelni, mire otthagyja a barátnőjét.

*Úgy döntöttem, Rómeó inkább szívjon, mint igyon. Túl sokat iszik. Aggaszt… Ez legalább nem bántja a máját és a agysejtjeit.

Szerintem jövök majd egy bejegyzéssel a prostitúció valódi mivoltjáról, esetleg a kurvakarrieremről (a Pécsváradon hallott drogkarrier kifejezés nyomán). Hátha érdekel valakit. 😀

Talán a pszichiátriai karrieremről is írok valamit; avagy, hogyan jutottam el a 12 évesen felállított “F90.0 Az aktivitás és figyelem zavarai” és “F92.2 Nem meghatározott kevert emocionális és magatartászavar” diagnózisoktól 20 éves koromra a “F31.10 – Bipoláris affektív zavar, mániás epizód pszichotikus tünetek nélkül”-ig. (Bár a pszichotikus tünetekkel a közeli barátaim vitatkozni szoktak néha… Például Veronika, mikor random közlöm vele, hogy Szíriába akarok menni a dzsihadistákhoz. [Nyugalom, NBSZ, papíron is elmebeteg vagyok. Tudom, hogy figyeltek, de az ajtót ne törjétek már rám, légyszi!])

Ja, ha valakinek nem tiszta a ….. Bocsi, de annyit bénáztam az előző bekezdéssel, hogy elfelejtettem, mit akartam ide írni.

PS.: Ha valaki olvassa ezt a mocskot, adja jelét kommentben, köszi!

Betűméretet kell növelnem valahogy, mert nem látok.

 …pedig nem gyilkolok, nem is török be! Oh nem!

Nem tudom, hány mg Xanaxot vehettem be, de rászívtam, és most egész furcsa és jó minden. Csak aggaszt, hogy megyek nemsokára haza ebben az állapotban.

Illusztráció